A zene útján

1985 szeptemberében egy kislány buszozott édesanyjával Eger belvárosának egy általános iskolája felé. Az édesanya abban a tanévben minden héten kétszer vitte kislányát a lakótelepi óvodából a zenei általános iskola zeneóvodájába. Az anyuka nem sejtette még, hogy Ágikája, ha felnő, zenével fog foglalkozni. Egy biztos volt, következő év szeptemberében kislányát ebbe az iskolába szeretné hozni, hiszen nagyobbik lánya már ekkor 4. osztályos volt a zenei tagozaton.

Eljött 1986 szeptembere. Ági izgatottan várta az első napot a Lenkey János Általános Iskolában. Izgult, vajon bal kézzel meg tud-e majd tanulni írni. Milyen lesz a tanító néni? Ami viszont még nagyobb izgalommal töltötte el, milyen lesz az énekóra?

Az ismerős énekterembe belépett az énektanár néni. Áginak ott dőlt el a sorsa. A tanár néni mosolya, kedves hangja azonnal elvarázsolta a hatéves kislányt.

Abban a teremben töltött minden perc boldogság volt nyolc éven keresztül. Az énektanár néni végtelen szeretettel, hatalmas szakmai tudással egyengette a tagozatos osztály zenei útját. A Nyíregyházán, Budapesten, Zánkán töltött kórusversenyek, zenei táborok és találkozók örök emlékek maradtak a kislány számára.

A kislányt Leányvári Ágnesnek hívták.

A zeneóvodáról emlékfoszlányaim vannak. Emlékszem a gyerekdalok éneklésére, a nagy fekete zongorára, aminek tetején egy kerámiatálban cukorkák voltak. Emlékszem a tábla elé támasztott bakelitlemez borítójára, mely egy kisfiút ábrázol a fa tetején, kezében egy lelógatott kötéllel. A fa tövében pedig egy farkas figyel rá.

Az általános iskolás éveimről határozott emlékképeim vannak. Emlékszem a körjátékokra, a ritmusgyakorlatokra, az énektanár néni kezére, amikor az osztály két szólamban szolmizál. Emlékszem arra az altatódalra, mely az iskola kórusának készült, amelyet várandósságom alatt zongorakísérettel énekeltem, amelyre kislányom öt napos korában megnyugodott, mikor sírt. Emlékszem felső tagozatban a klasszikus és romantikus dalok éneklésére, amiket osztálytársaim kísértek zongorán. Az élmények áradata mellett szeretném kiemelni, hogy ebből a nyolc évből táplálkoztam későbbi tanulmányaim során, ének-zene tanárként pedig ezeket az emlékeket élem újra a saját ének-zene óráimon.